Tippek egészséges táplálkozásra neveléshez

A bölcsőde a gyermekjóléti alapellátás része, a családban nevelkedő gyermekek napközbeni ellátását, szakszerű nevelését és gondozását végző intézmény. Az egészség megőrzésére, mint bölcsődei feladatra nagy hangsúlyt fektetünk. Ne feledjük, a kiegyensúlyozott táplálkozásnak óriási szerepe van a gyermekkori egészséges életmód kialakításában, emellett a napi egy órányi aktív testmozgás, a szabad levegőn eltöltött játék, az életkornak megfelelő mennyiségű pihenés mind hozzájárul ahhoz, hogy gyermekeink egészségesen fejlődjenek.

Számos esetben kérnek tanácsot az anyukák az étkezéssel kapcsolatosan. A leggyakoribb szülői panaszok: kapkodva eszik, asztaltól fel-felugrál, mindenre azt mondja, hogy nem szereti, nem kéri stb. Félnek, hogy a végén gyermekük legyengül, belebetegszik.

A mennyiségileg és minőségileg megfelelő táplálkozás alapvető fontosságú a gyermekek fejlődése szempontjából. Az egészséges gyermekeknél a táplálkozás fő célja a harmonikus testi és mentális fejlődés, valamint az egészségmegőrzés biztosítása. Ennek érdekében tudatosan és gondosan kell kiválasztanunk az élelmiszereket és ételeket, hogy egészséges étrendet állítsunk össze számukra.

Az étrendnek a változatosság, az idényszerűség, az ízbeli összehangoltság és az önálló étkezésre nevelés szempontjából is megfelelőnek kell lennie. Gyermekeink elmerülhetnek a játékban, így elfelejtenek inni, ezért gyakran meg kell kínálnunk őket folyadékkal, hiszen az ő szervezetük érzékenyebben reagál az elégtelen italfelvételre.

Nagyon fontos az étkezések hangulata, az ízlésesen megterített asztal, és az étel kínálása. A kisgyermeknevelők nevelési programját is áthatja az egészség megőrzésére való törekvés.

Azt tudnunk kell, hogy minden egészséges kisgyermek (a betegségek általában étvágytalansággal járnak) éppen annyit és azt eszik, amennyit szervezete kíván, amennyi biológiai egyensúlyához szükséges, és elősegíti fizikai egészsége fenntartását! Ez a szükséglet nem egyforma: van, aki reggel eszik többet, és ezért napközben kevesebbet igényel, vagy fordítva, illetve van, aki a húst nem szereti, de fehérje igényét kielégíti tojásos, tejes ételek fogyasztásával.

De mit tegyünk, ha gyermekünk táplálkozása/táplálkozási szokásai, az egyéni különbözőségeket figyelembe véve sem egészségesek?

Az egészséges táplálkozás alapjait gyermekkorban kell elsajátítani. Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke egészséges legyen. Ha elfogadja, hogy ennek két legfontosabb eleme a kiegyensúlyozott étrend, a változatos táplálkozás, valamint a testmozgásban gazdag életmód kialakítása – már sokat tesz gyermeke egészségéért.

Mégis hogyan érhetjük el, hogy gyermekünk egészségesen, jót és jóízűen egyen?

A jó példa ereje:

• Mutassunk példát, nassoljunk nyers zöldséget, gyümölcsöt, natúr puffasztott gabonát.
• Sétáljunk, kiránduljunk, játsszunk a kisdedekkel, próbáljunk ki új ételeket, beszéljünk az ízéről, a színéről, az állagáról.
• Akkor vezessük be az új ételt, amikor a gyermek éhes, de ne erőltessük az evést.

Só bevitelének csökkentése:

• Friss ételeket válasszunk, készítsük el mi az ételeket, tanuljuk meg érzékelni és élvezni a nyersanyagok eredeti, természetes ízét.
• Kevés sót használjunk ételkészítéskor.
• Ne legyen az asztalon a sótartó.

Környezetvédő táplálkozás:

• Vásároljunk közvetlenül a termelőtől.
• Válasszuk a gyűjtőcsomagolást, a nagyobb kiszerelést.
• Ne kérjünk műanyag zacskót, vigyünk mi szatyrot, kosarat a vásárláshoz.
• Részesítsük előnyben a szezonális alapanyagokat (például télen a céklát, a savanyú káposztát, az almát).
• A zöldség, a gyümölcs termelése kevesebb energiát igényel, mint a húsoké, ezt vegyük figyelembe az étlaptervezésnél is.
• Főzzünk otthon, használjunk kevesebb kényelmi terméket.
• Igyunk tiszta vizet.

Szeressük/szerettessük meg a zöldségeket:

• Készítsünk salátákat, alacsony zsiradék- és sótartalommal, fedezzük fel a zöldfűszereket.
• Keverjük a salátaféléket, a salátalevelekhez keverjünk színeket: retket, sárgarépát, pritamin paprikát, paradicsomot, lila hagymát.
• Délben például adjunk bébi répát, este zellercsíkokat rágcsálni valónak.
• A teljes értékű és a finomított gabonák fele-fele arányban legyenek.
• Váltsunk rizst barna rizsre, fehér kenyeret graham-kenyérre.
• Keverhetjük a búzalisztet rozsliszttel, tönkölyliszttel.
• Készítsünk teljes értékű liszttel palacsintát, muffint, gyümölcsös pitét.

Koncentráljunk a gyümölcsökre:

• Mindennap legyen gyümölcs. (használhatjuk édesítésként a gyümölcsöket csökkentve a hozzáadott cukrot, és részesítsük előnyben a nyers gyümölcsöt.)
• Reggelire tehetjük a gyümölcsöt natúr kukoricapehelyhez, natúr joghurthoz, ihatunk turmixot. Ebédnél levesnek vagy köretként. Desszertnek gyümölcssalátát.
• Vacsorára a salátához keverhetünk a szőlőt, mandarint, narancsot, almát.
• Mindig alaposan mossuk meg a gyümölcsöket!
• Kínáljuk a gyümölcsöket mosolygós arcnak kirakva a tányérra, vagy alakzatokat vágva, süteményszaggatóval mókásan formázva.

Csökkentsük az édességet:

• Dicsérjünk, jutalmazzunk édesség helyett odafigyeléssel, kedves szavakkal.

Mi kisgyermeknevelők betartjuk a táplálkozással kapcsolatos leglényegesebb szabályt: soha nem erőltetjük gyermekeket az evésre! Engedjük és lehetővé tesszük számára, hogy annyit egyen, amennyi jólesik neki; vagyis akkor adunk neki enni, ha éhes. Az ún. Biológiai óra kb. a 3. Életévtől fokozatosan beáll.

Időt, kellemes hangulatot teremtünk az étkezésekre. A bölcsődében közösen esznek a gyermekek, így az evés alapvető „szabályait” a kisgyermeknevelőktől és egymástól is megtanulhatják. A közös étkezések fontosak, a kiegyensúlyozott, nyugodt bölcsődei légkör lényeges a gyermeki fejlődés szempontjából.

Nem jelent elkényeztetést, ha engedünk a gyermeknek, tudva mit szeret és mit nem. Minden ételből kapjon néhány falatot, de ne legyen probléma, ha olykor ott hagyja. Nem kell üresre enni a tányért. Ha később kér enni, vehessen magának, esetleg előre ki is készíthetjük neki. De nem tálalunk és melegítünk ételt újra a számára (rögzülő rossz szokássá válhat).

A főétkezések között a bölcsődében nincs lehetőség nassolásra vagy arra, hogy mindig azt egyen, amit akar; legfeljebb gyümölcsöt, néhány kekszet kapjon. De ezek nélkül is „kibírja” például a reggelitől a tízóraiig vagy az ebédig.

Olykor a gyermek nem evésének az oka mélyén érzelmi feszültségek lehetnek, érzelmi zavarok miatt is étvágytalanná válhat. Ilyenkor ki kell deríteni az eredendő okokat, még ha azok a felnőtt számára jelentéktelennek is tűnnek, mindenképpen szakemberhez (gyermekpszichológushoz) kell fordulni.

Arra is akad több példa, hogy a szülő a modell: ha az édesanya nem szereti a kelkáposzta főzeléket, a gyermeke sem fogja megszeretni. Sokszor ő maga csodálkozik a legjobban, ha gyermeke a bölcsődében, ahol társai egymás kedvéért is megkóstolják a nem kedvelt vagy nem ismert étket, jóízűen eszik belőle.

A táplálkozás szokásait, mint sok minden mást, először tőlünk, felnőttektől sajátítják el a kicsi gyermekek. Ezért fontos, hogy figyeljünk erre, de erőltetés nélkül járjunk el annak érdekében, hogy olyan jó étvágyú, egészséges gyermekünk legyen, aki „a vasat is megeszi”!

/Forrás: http://old.tok.elte.hu/kutatokozpont/upload/publikacio/darvay/peter.pdf https://bebikkicsikesnagyok.hu/28041/egy-falatot-meg-a-mama-kedveert/ (kép)/