Dackorszakról

Mi is az a dackorszak?

A gyerekeknél a körülbelül másféltől három és fél éves korig terjedő időszakot a hétköznapi nyelvben dackorszak néven ismerjük, ami tovább is elhúzódhat, 5 éves kor után is lehet még jellemző. Ez az az időszak, amikor kialakul a gyerek éntudata, kezdi felismerni saját vágyait, szükségleteit, kipuhatolni a saját határait. Ezek a vágyak, szükségletek pedig sokszor ellentétesek a szülők céljaival, vágyaival. 

A hiszti két típusáról beszélhetünk:

• haragból kitörő dühroham
• a szomorúság, bánat okozta hisztériás roham.

A haragból kitörő dühroham esetén a gyermek toporzékol, rúgkapál, kiabál, csapkod. A bánat okozta hisztéria esetén zokog, leveti magát a földre. Mindkettő célja lehet a figyelemfelkeltés, a szülő befolyásolása. Ha a gyermeknek egy korábbi hisztijével már sikerült elérnie, hogy jobban figyeljenek rá – és ezzel párhuzamosan a vágyait is sikerült kielégítenie, akkor a hiszti „eredményes”, és ezért máskor is fogja alkalmazni. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy azért tör ki hisztiben gyermekünk, mert nem tudja kifejezni, megértetni magát, vagy sikertelen valamiben, amire életkori adottságai miatt még nem képes – frusztrálttá válik, és ez így nyer levezetést. Féltékenység, fáradtság, éhség egyaránt vezethet dühkitöréshez. Azt mindenesetre biztosan megállapíthatjuk, hogy a dackorszak nem könnyű sem a szülőknek/gondozóknak, sem a gyermekeknek.

Honnan tudhatjuk biztosan, hogy a gyermek a dackorszakba lépett?

A gyermek mindent önállóan szeretne csinálni, egyedül szeretne enni, akkor is, ha így csak kevés étel jut a szájába, ő akarja eldönteni, hogy milyen ruhát vegyen fel, akkor is, ha az éppen nem az évszaknak megfelelő, vagy éppen nem az ő mérete. Nem, vagy csak nehezen engedi a felnőtt segítségét bármiben, sokszor mond ellent a szülőjének, gondozójának. Fontos tudni, hogy ez az állapot természetes, és bár ijesztő a szülők számára, de ez egy átmeneti helyzet. Mivel a dackorszak már a bölcsődés korú gyermekeknél is jelentkezik, gyakran a bölcsődei gondozók, dajkák is szembesülnek a gyermek „hisztijeivel”, így nem csak a szülőknek, a gondozóknak is tudni kell megfelelően kezelni ezt az állapotot.

Nagyon fontos, hogy ne engedjük meg, hogy a fontos döntésekben a gyermek döntsön. Ő még most kezdi felfedezni a világot, nem látja a hosszú távú következményeket, pillanatnyi hangulat, vagy pillanatnyi cél elérése érdekében cselekszik. A szülő/gondozó adhat választási lehetőséget bizonyos határokon belül, hogy azt érezze a gyermek, megvolt a döntés joga számára, pl. kitehet a gyermek számára két választható ruhadarabot (ami az időjárásnak megfelel), de a gyermek mégis dönthet, hogy melyiket választja a felnőtt által már kiválasztott két ruhadarab közül. S még néhány praktikus tanács, mely segíthet, hogy a dackorszakot könnyebben átvészeljük a gyermekünkkel:

• Próbáljunk meg nem mondani „nem”-et. Használjunk helyette inkább olyan kifejezéseket, mint: „Majd később megkapod” ahelyett, hogy „Nem kaphatod meg”.  Vagy: „Holnap amint felkelsz, játszhatsz tovább, de most le kell feküdnöd”, ne pedig azt, hogy „Most nem játszhatsz, sipirc az ágyba”. Vagy “Jó, majd később”, vagy „legközelebb mehetsz” – egy számára durva „nem” helyett.
• Figyelmeztessük előre. Adjunk a gyereknek elég időt, és jó előre figyelmeztessük, ha új tevékenységbe akarunk kezdeni vele. Például így: „Öt perc múlva fürdened kell”; vagy „Tíz perc múlva el kell raknunk a játékokat, és le kell feküdnöd”. Legyen ideje rákészülni lélekben cselekvésre, még ha az időtartam hosszát nem is érti még.
• Elterelő hadműveletek alkalmazása. Amikor a hiszti előjeleit érezzük a levegőben, alkalmazzunk figyelemelterelést, illetve helyettesítsük az óhajtott tárgyat, vagy cselekedetet valami mással, elérhetővel, pillanatnyilag is megtehetővel.
• Fedezzünk fel szabályszerűséget. Ha a gyermek gyakran hisztizik, próbáljunk meg szabályszerűséget felfedezni abban, hogy pontosan mi történik a hiszti kitörését megelőzően, és hogy milyen körülmények között veszíti el türelmét, hátha sikerül megtalálni a kitörések okát.  Gyakori ok lehet például a fáradtság.
• Következetesség. Ez elsőre szinte biztos, hogy nem fog menni, de ha következetesek vagyunk, akkor előbb-utóbb a gyermek megtanulja, elfogadja a szabályokat. Szüksége van az érzelmi stabilitásra, a korlátokra, később a javára válik, még ha ő még ezt most nem is így érzi.
• A hiszti okait jobban megértheti a szülő, ha használni kezdi az empatikus kommunikáció módszerét. Olyankor fontos, hogy a megérzéseire hallgatva, megpróbáljon ráérezni arra, hogy mi bánthatja a gyermeket, mit akar, vagy mi nem tetszik neki. Sokszor ezt a gyerekek 3-5 éves kor tájékán még nem tudják pontosan megfogalmazni. Így a sok negatív érzéshez, ami csapkodás, kiabálás, könnynek formájában jelenik meg, a szülő tehet szavakat. Például: vagyés hozzá lehet tenni az okot, ha tudja a szülő. Ez egy olyan módszer, ami alapja a gyermeket partnerként kezelő szülő-gyermek kapcsolatnak, ahol a gyermek érzéseit tiszteletben tartjuk, és nem autokratikus módon várjuk el, hogy feltétel nélkül engedelmeskedjen. Ez tehát egy tanulási folyamat a gyermek részéről – gyakorlatilag az érzelmi intelligenciáját fejlesztjük. Ha ebben a folyamatban szülő tudatos, a gyermek egy idő után képes lesz verbálisan kifejezni negatív indulatait, és kevésbé lesz szüksége a látványos földhöz csapkodó, ordítva-sírós jelenetekre.„Látom kicsim, hogy mérges vagy rám.”, „Tudom, hogy csalódott vagy.”  „Úgy veszem észre, hogy most nagyon nekikeseredtél, mert nem lehetett…” 

/Forrás: https://babafalva.hu/a-dackorszak-avagy-a-gyermekkori-hiszti/

/https://www.life.hu/eletmod/20170126-igy-vagod-tonkre-gyereked-onbizalmat-egy-pillanat-alatt.html (kép)/