Általánosságban a viselkedési nehézségekről

Egy gyermeket felnevelni óriási kihívás, és ott ahol speciális kezelést igényel a kisgyermek, a család fokozott terhelésnek van kitéve. Sajnos nem mindig könnyű eldönteni, hogy csak egy fejlődési szakasz nehézségeit éljük át, vagy valamilyen komolyabb rendellenességgel kell szembe néznünk. Egy két éves gyerek esetében például a hisztérikus kitörések nem jelentik feltétlenül azt, hogy rendellenességről van szó. Vagy ha egy gyermek nem tud nyugodtan ülni hosszú perceken keresztül, nem kell rögtön figyelemzavarra gyanakodnunk. A jelenlegi, legszélesebb körben elterjedt megközelítés szerint, a három év alatti kisgyerekek viselkedésének megértésekor minimalizálni kell a stigmatizáló címkék használatát, ugyanakkor résen kell lenni, ha bizonyos tünetek együttállását tapasztaljuk.

A rendellenesség meghatározása

Tehát a „rendellenesség”/”elakadás” vagy „betegség” kifejezést nagyon óvatosan használjuk bölcsődés korban. Hiszen ezek érvényessége a későbbiekben könnyen felülíródik. Nagyon kevés bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy a bölcsődei viselkedés zavarok későbbi betegségeket jeleznének előre. Nem indokolt a „normális” és az „abnormális” viselkedés megkülönböztetése, hiszen rendkívül gyorsan történik a fejlődés, könnyen eltűnnek korábbi magatartásformák. Fontos szem előtt tartani, hogy minden gyermek egyedi és utánozhatatlan, ezért nem jó, ha a testvérhez, rokon gyerekhez, a szomszéd vagy bárki más csemetéjéhez hasonlítgatjuk.

Ugyanakkor fontos észrevenni, ha drasztikus változás áll be a gyerek viselkedésében – ekkor mindenképp érdemes gyermekpszichológushoz fordulni. Az enyhébb esetekben a gyermek általában tünethordozó – ami azt jelenti, hogy valamilyen családi feszültség vagy krízis lenyomata tükröződik a viselkedésben. Az otthoni feszültségek elmúltával, szokások megváltoztatásával, az újbóli biztonság élmény megtapasztalásával elmúlhatnak az átmeneti tünetek (például szobatisztaság utáni újbóli bepisilés vagy beszédfejlődésben visszaesés).

Egy biztos: minél hamarabb kezdünk el foglalkozni a rendellenességekkel, annál nagyobb az esély arra, hogy a gyermek visszatér a normál fejlődési ritmusba, elmúlnak az átmeneti tünetei, illetve súlyos esetben megfelelő kezekbe kerül. (Jelen összefoglalónkban nem foglalkozunk azokkal a tünetekkel, amelyek fogyatékosságokhoz kapcsolódnak.)

Fejlődési zavarokról akkor beszélhetünk, ha bizonyos készségek nem az életkornak megfelelően jelennek meg, illetve szokatlan viselkedést tanúsít a gyermek.  Ilyen például, ha a gyermek még egy éves korában sem tud stabilan állni, vagy másfél éves korában sem kezd el járni. A járás és a beszédtanulás késlekedése esetén érdemes szakemberhez fordulni, utóbbi esetben például hallásvizsgálatot kérni. A rendellenes fejlődésnek számos oka lehet: genetikai; az agy veleszületett kóros elváltozása, terhességi vagy szülési komplikációk; szülés utáni betegség.

Korai viselkedéses és érzelmi rendellenességek 3 éves kor alatt

3 éves kor alatt tehát a legritkább esetben kap egy gyermek diagnózist komoly viselkedési rendellenességről. Előfordulhat azonban, hogy megjelennek olyan tünetek, melyeket később gyerekkorban már lehet diagnosztizálni. A leggyakoribb problémák a következők:

• Dühkitörések (dackorszak)
• Kötődési rendellenességek
• Bepisilés (enurézis)
• Hiperaktivitás
• Figyelemzavar
• Alvászavar
• Hajtépkedés, köröm rágás
• Étkezési rendellenességek – egészséges táplálkozásra nevelés
• A beszoktatás kihívásai

/Forrás: Dr. Mihály Nikolett írása

http://www.aljanh.net/children-drawing-wallpapers/1091898845.html (kép)/